Hagyomány: Ne kérj hát fel engem erre tanúnak! Hiszen én nem fogok tanúságot tenni bűnös és igazságtalan dologra

عَنِ النُّعْمَانِ بْنِ بَشِيرٍ رَضيَ اللهُ عنهُما:
أَنَّ أُمَّهُ بِنْتَ رَوَاحَةَ سَأَلَتْ أَبَاهُ بَعْضَ الْمَوْهِبَةِ مِنْ مَالِهِ لِابْنِهَا، فَالْتَوَى بِهَا سَنَةً ثُمَّ بَدَا لَهُ، فَقَالَتْ: لَا أَرْضَى حَتَّى تُشْهِدَ رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ عَلَى مَا وَهَبْتَ لِابْنِي، فَأَخَذَ أَبِي بِيَدِي وَأَنَا يَوْمَئِذٍ غُلَامٌ، فَأَتَى رَسُولَ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، فَقَالَ: يَا رَسُولَ اللهِ، إِنَّ أُمَّ هَذَا بِنْتَ رَوَاحَةَ أَعْجَبَهَا أَنْ أُشْهِدَكَ عَلَى الَّذِي وَهَبْتُ لِابْنِهَا، فَقَالَ رَسُولُ اللهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «يَا بَشِيرُ، أَلَكَ وَلَدٌ سِوَى هَذَا؟» قَالَ: نَعَمْ، فَقَالَ: «أَكُلَّهُمْ وَهَبْتَ لَهُ مِثْلَ هَذَا؟» قَالَ: لَا، قَالَ: «فَلَا تُشْهِدْنِي إِذن، فَإِنِّي لَا أَشْهَدُ عَلَى جَوْرٍ»، ولِمُسْلِمٍ: «فَأَشْهِدْ عَلَى هَذَا غَيْرِي».
[صحيح] - [متفق عليه، وله ألفاظ عديدة] - [صحيح مسلم: 1623]

An-Nu'mán bin Basír-tól (Allah legyen elégedett kettejükkel) miszerint:
Az édesanyja Bint Rawáha megkérte az apját, hogy adjon egy bizonyos részt ajándékba a javaiból a fiának. Egy évet várakozott vele, majd jónak vélte. Ő (anyja) mondta: Nem leszek ezzel elégedett csupán abban az esetben ha Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) kéred fel tanúnak arra, amit a fiamnak ajándékoztál. Apám megfogta a kezem, én akkoriban fiatal fiú voltam, és elmentünk Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és apám mondta: Ó, Allah Küldötte! Ennek az anyja, Bint Rawáha, azt szeretné, hogy téged kérjelek fel tanúnak arra, amit a fiának ajándékozok. Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mondta: Ó, Basír! Van még gyermeked, ezen gyermeken kívül? Mondta: Igen. Majd ő szólt: "Vajon mindegyiknek ugyanannyit ajándékoztál, mint neki?" Mondta: nem! Ő pedig így szólt: "Ne kérj hát fel engem erre tanúnak! Hiszen én nem fogok tanúságot tenni bűnös és igazságtalan dologra." A Muszlim-nál található verzióban: "Erre kérj fel más tanút, ne engem!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - - [Muslim Ṣaḥīḥ-ja - 1623]

A magyarázat

An-Nu'mán bin Basír (Allah legyen elégedett kettejükkel) elmondja, hogy az anyja 'Amra bint Rawáha (Allah legyen elégedett vele), megkérte az apját, hogy adjon valamennyit ajándékba az ő javaiból a fiának. Ezt nehezen döntötte el és egy évig halogatta a döntést. Majd az tűnt jónak neki, hogy igent mond a kérésre, és juttat valamit an-Nu'mán-nak. Ő ('Amra bint Rawáha) mondta: Én addig nem leszek elégedett, amíg Allah Küldöttét (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) fel nem kéred tanúnak arra, amit a fiamnak ajándékozol. Apám megfogta a kezem, én akkor még csupán egy kis fiú voltam és elmentünk Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), és mondta neki: Ó, Allah Küldötte! Bizony, neki az anyja, Bint Rawáha, úgy látná jónak, hogy téged kérjelek fel tanúnak arra, amit a fiának ajándékoztam. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre azt mondta: Ó, Basír! Rajta kívül, van még gyermeked? Mondta: Igen. Ő pedig mondta: Vajon mindegyiknek ugyanannyit adtál, mint ennek a fiúnak? Mondta: nem. Mondta: Így hát, ne kérj engem erre tanúnak! Én bizony, nem tanúskodom igazságtalanságra és bűnre. Muszlim munkájában olvasható, hogy korholva mondja neki: Nos, erre a bűnös dologra kérj fel mást tanúnak, ne engem!

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Kötelező az igazságosság a fiak és a lányok között az adományok és az ajándékok terén. Ami a gondoskodásukra fordított költség mértékét illeti, az a szükség szerinti megítélésére van bízva.
2. Némely gyermeket előnyben részesíteni a másikkal szemben, igazságtalanság és bűn; ilyen esetben a tanúskodást nem megengedett elvállalni és teljesíteni.
3. An-Nawawi azt mondta: elvárt dolog, hogy egyenlő mértékben adjon ajándékot minden gyermekének; mindegyik ugyanolyat kapjon, mint a másik, egyiket se részesítse előnyben; ehhez hasonlóan egyenlően kell bánni a fiúval és a lánnyal is. Némely tudós azt mondta: a fiú gyermeknek két leánygyermek része jár; ám a hiteles és általánosan elterjedt: egyenlően kell bánni mindkettővel; a hagyomány általános tartalma értelmében.
4. A jogi rendelkezések, amelyek ellentétesek a vallási törvénnyel, érvénytelenek és nem hajthatók végre.
5. A bíró vagy mufti kérdezése a részletekről, olyan esetben, ami igényli a tudakozódást, a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) szavai alapján: "Ugyanannyit adtál mindegyik fiadnak?"
6. An-Nawawi mondta: ebben: az apának jogában áll az ajándékot visszavenni a gyermekétől.
7. Parancs annak végrehajtására, ami harmóniához vezet a testvérek között; és elhagyni azt, ami közöttük ellenségeskedést szülhet, vagy a szülők iránti engedetlenséget eredményezhet.