Hagyomány: Ha beléptek volna a tűzbe, a Feltámadás Napjáig nem léptetek volna ki abból; az engedelmesség csak a helyes és jó dolgokban megengedett

عَنْ عَلِيٍّ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهُ قَالَ:
بَعَثَ النَّبِيُّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ سَرِيَّةً فَاسْتَعْمَلَ رَجُلًا مِنَ الأَنْصَارِ، وَأَمَرَهُمْ أَنْ يُطِيعُوهُ، فَغَضِبَ، فَقَالَ: أَلَيْسَ أَمَرَكُمُ النَّبِيُّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ أَنْ تُطِيعُونِي؟ قَالُوا: بَلَى، قَالَ: فَاجْمَعُوا لِي حَطَبًا، فَجَمَعُوا، فَقَالَ: أَوْقِدُوا نَارًا، فَأَوْقَدُوهَا، فَقَالَ: ادْخُلُوهَا، فَهَمُّوا، وَجَعَلَ بَعْضُهُمْ يُمْسِكُ بَعْضًا، وَيَقُولُونَ: فَرَرْنَا إِلَى النَّبِيِّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ مِنَ النَّارِ، فَمَا زَالُوا حَتَّى خَمَدَتِ النَّارُ، فَسَكَنَ غَضَبُهُ، فَبَلَغَ النَّبِيَّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، فَقَالَ: «لَوْ دَخَلُوهَا مَا خَرَجُوا مِنْهَا إِلَى يَوْمِ القِيَامَةِ؛ الطَّاعَةُ فِي المَعْرُوفِ».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 4340]

Ali-tól (Allah legyen elégedett vele), aki azt mondta:
A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy katonai különyítményt indított útjára, és vezetőjükké egy, az Anszár közül való férfit nevezett ki. Megparancsolta az embereknek, hogy engedelmeskedjenek neki. A parancsnok haragra gerjedt, és azt mondta: Vajon nem parancsolta meg nektek a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), hogy engedelmeskedjetek nekem? Ők azt válaszolták: De, igen! Erre azt mondta: Gyűjtsetek nekem tűzifát. Ők gyűjtöttek is. Majd azt mondta: Gyújtsatok tüzet! Meggyújtották azt. Ezután azt mondta: Lépjetek be abba! Már majdnem meg is tették. Egyikük átölelte a másikat és azt mondogatták: A Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) menekültünk a tűz elől. Mindaddig így tettek amíg a tűz ki nem aludt. Ezután a parancsnok haragja is lecsendesedett. Ennek híre eljutott a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és azt mondta: "Ha beléptek volna a tűzbe, a Feltámadás Napjáig nem léptetek volna ki abból; az engedelmesség csak a helyes és jó dolgokban megengedett."
-

A magyarázat

A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) egy sereget indított útnak és egy Anszárok közül való férfit nevezett ki a vezetőjükké. Megparancsolta az embereknek a vele szembeni engedelmességet. A parancsnok megharagudott rájuk és azt mondta nekik: Vajon nem parancsolta meg nektek a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt, hogy engedelmeskedjetek nekem? Az emberek azt felelték: De, igen! Ő pedig így szólt: Megparancsolom nektek, hogy gyűjtsetek tűzifát és gyújtsatok tüzet, majd lépjetek bele abba. Ők összegyűjtötték a tűzifát és meggyújtották a tüzet. Ám amikor már majdnem beléptek abba, egyikük a másikra nézett. És azt mondták: Mi a Prófétát (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) csak azért követtük, hogy megmenekülhessünk a Tűztől. Vajon most belépjünk abba? Míg ők ezen töprengtek, a tűz lángnyelvei kialudtak; és a parancsnok haragja is lecsillapodott. Tudatták a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a történteket és Ő azt mondta: Ha engedelmeskedtek volna neki és beléptek volna a tűzbe, amelyet meggyújtottak; akkor büntetésben részesültek volna, és nem léphettek volna ki belőle amíg a földi világ létezik. Nincs engedelmesség a teremtettel szemben - ha az a Teremtővel szembeni engedetlenségre és bűnre ad parancsot. Az engedelmesség a jó dolgokkal kapcsolatban kötelező, nem pedig az engedetlenségben.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Rávilágítás arra, hogy az engedelmesség csupán és kizárólag a jó és törvényes dolgok esetében kötelező; ám nem szabad engedelmeskedni az engedetlenségre felszólító, bűnös parancsoknak; még akkor sem ha a parancsot kiadó azok közül való, akivel szemben engedelmességgel tartoznánk is.
2. Az engedetlen egyistenhívő a Tűz fenyegetésében részesül; ám Allah megbocsáthat neki.
3. Vallásillag engedélyezett a vezető kinevezése a portya élére vagy akár az utazás idejére is.