Hagyomány: Ha akarjátok, adok nektek abból. De abban nincs részesedése a gazdagnak, sem az erősnek, aki képes megélhetését megkeresni

عَنْ عُبَيْدِ اللَّهِ بْنِ عَدِيِّ بْنِ الخِيَارِ قَالَ:
أَخْبَرَنِي رَجُلَانِ أَنَّهُمَا أَتَيَا النَّبِيَّ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ فِي حَجَّةِ الوَدَاعِ وَهُوَ يُقَسِّمُ الصَّدَقَةَ، فَسَأَلَاهُ مِنْهَا، فَرَفَّعَ فِينَا البَصَرَ وَخَفَّضَهُ، فَرَآنَا جَلْدَيْنِ، فَقَالَ: «إِنَّ شِئْتُمَا أَعْطَيْتُكُمَا، وَلَا حَظَّ فِيهَا لِغَنِيٍّ، وَلَا لِقَوِيٍّ مُكْتَسِبٍ».
[صحيح] - [رواه أبو داود والنسائي] - [سنن أبي داود: 1633]

Ubayd Allah bin Adiyy bin al-Khiyár azt mondta:
Két férfi hírül adta nekem, hogy elmentek a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Búcsú Zarándoklat idején, amikor Ő az adakozást osztotta szét. És kértek tőle abból. Ránk nézett, tekintetét felemelve, majd lefelé és úgy láthatta, hogy jó erőben vagyunk. Azt mondta: "Ha akarjátok, adok nektek abból. De abban nincs részesedése a gazdagnak, sem az erősnek, aki képes megélhetését megkeresni."
-

A magyarázat

Két férfi eljött a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) a Búcsú Zarándoklat idején és amikor éppen a jótékony adakozást osztotta szét. A két férfi kérte őt, hogy kaphassanak abból valamennyit. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) alaposan végigmérte őket, hogy felmérje az állapotukat, és hogy jogosultak-e az adományra, vagy sem. Erős, munkaképes férfiaknak látta őket, és azt mondta: "Ha akarjátok, adok nektek az adományból, de abból nincs része annak, akinek van elegendő vagyona, amivel megélhet, sem annak, aki képes dolgozni és pénzt keresni – még ha jelenleg nincs is vagyona, ami gazdagnak minősítené."

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A gazdag vagy munkaképes ember kéregetésének tilalma.
2. Az alapelv az, hogy akinél nem ismert, hogy vagyona lenne, azt szegénynek tekintjük, és jogosultnak az adományra.
3. Az erő megléte nem zárja ki a jogosultságot a jótékony adakozásból; ennek párosulnia kell azzal a képességgel, hogy megszerezze a megélhetéséhez szükséges dolgokat.
4. Aki képes megkeresni a megélhetéséhez elegendőt, annak nem megengedett, hogy a kötelező adományból (zakátból) részesüljön, mivel a munkával való önfenntartása olyan, mint a gazdag ember önellátása a vagyonából.
5. A Próféta nagyszerű nevelése a muszlim ember személyiség formálására az önérzetre, az adakozásra, nem pedig a kérésre, kéregetésre és lustaságra épül.