عَنْ لَقِيطِ بْنِ صَبِرَةَ رَضيَ اللهُ عنه قَالَ:
كُنْتُ وَافِدَ بَنِي الْمُنْتَفِقِ -أَوْ فِي وَفْدِ بَنِي الْمُنْتَفِقِ- إِلَى رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، قَالَ: فَلَمَّا قَدِمْنَا عَلَى رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، فَلَمْ نُصَادِفْهُ فِي مَنْزِلِهِ، وَصَادَفْنَا عَائِشَةَ أُمَّ الْمُؤْمِنِينَ، قَالَ: فَأَمَرَتْ لَنَا بِخَزِيرَةٍ، فَصُنِعَتْ لَنَا، قَالَ: وَأُتِينَا بِقِنَاعٍ -وَالْقِنَاعُ: الطَّبَقُ فِيهِ تَمْرٌ- ثُمَّ جَاءَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، فَقَالَ: «هَلْ أَصَبْتُمْ شَيْئًا؟ أَوْ أُمِرَ لَكُمْ بِشَيْءٍ؟» قَالَ: قُلْنَا: نَعَمْ، يَا رَسُولَ اللَّهِ، قَالَ: فَبَيْنَا نَحْنُ مَعَ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ جُلُوسٌ، إِذْ دَفَعَ الرَّاعِي غَنَمَهُ إِلَى الْمُرَاحِ، وَمَعَهُ سَخْلَةٌ تَيْعَرُ، فَقَالَ: «مَا وَلَّدْتَ يَا فُلَانُ؟»، قَالَ: بَهْمَةً، قَالَ: «فَاذْبَحْ لَنَا مَكَانَهَا شَاةً»، ثُمَّ قَالَ: «لَا تَحْسِبَنَّ» وَلَمْ يَقُلْ: لَا تَحْسَبَنَّ «أَنَّا مِنْ أَجْلِكَ ذَبَحْنَاهَا، لَنَا غَنَمٌ مِائَةٌ لَا نُرِيدُ أَنْ تَزِيدَ، فَإِذَا وَلَّدَ الرَّاعِي بَهْمَةً، ذَبَحْنَا مَكَانَهَا شَاةً» قَالَ: قُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، إِنَّ لِي امْرَأَةً وَإِنَّ فِي لِسَانِهَا شَيْئًا -يَعْنِي الْبَذَاءَ- قَالَ: «فَطَلِّقْهَا إِذن»، قَالَ: قُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ إِنَّ لَهَا صُحْبَةً، وَلِي مِنْهَا وَلَدٌ، قَالَ: «فَمُرْهَا» يَقُولُ: عِظْهَا، «فَإِنْ يَكُ فِيهَا خَيْرٌ فَسَتَفْعَلْ، وَلَا تَضْرِبْ ظَعِينَتَكَ كَضَرْبِكَ أُمَيَّتَكَ» فَقُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، أَخْبِرْنِي عَنِ الْوُضُوءِ، قَالَ: «أَسْبِغِ الْوُضُوءَ، وَخَلِّلْ بَيْنَ الْأَصَابِعِ، وَبَالِغْ فِي الِاسْتِنْشَاقِ إِلَّا أَنْ تَكُونَ صَائِمًا».
المزيد
Laqít bin Szabira (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
A Banú-l-Muntafiq küldötte voltam – vagy a Banú-l-Muntafiq küldöttség tagja – A Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Mondta: Miután megérkeztünk Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), nem találtuk őt a házában, ellenben Aisha-t, az Igazhívők Anyját találtuk ott. Mondta: Ő megparancsolta, hogy egy khazíra nevű ételt készítsenek nekünk. Amit el is készítettek. Egy qiná'-t hoztak elénk; a qiná' pedig egy tál, amelyen datolya van. Majd jött Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és mondta: "Kaptatok valamit? Vagy kínáltak nektek valamit?" Mondta: Mondtuk: Igen! Ó, Allah Küldötte! Mondta: miközben mi Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) voltunk és együtt ültünk vele, egy pásztor hajtotta a juhnyáját a karámba; vele volt egy újszülött bárány, amely bégetett. Majd mondta: "Ó, ember! Mit ellett?" Mondta: bahma (nőstény kis bárányt). Mondta: "Helyette, vágj le nekünk egy juhot!" Majd mondta: "Ne gondold (tahszibanna) és nem azt mondta, hogy tahszabanna, hogy mi a te kedvedért levágunk egy juhot. Nekünk száz juhunk van és nem akarjuk, hogy nőjön a száma. Így amikor egy nőstény születik, levágunk egyet helyette." Mondta: Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Nekem van egy feleségem, akinek van valami rossz a nyelvében – azaz trágár beszédű. Mondta: "Akkor válj el tőle!" Mondta: mondtam: Ó, Allah Küldötte! Mi régen együtt vagyunk, gyermeket szült nekem. Mondta: "Akkor adj neki parancsot!" Vagy "Intsd őt! "Ha van benne valami jóság, okulni fog és aszerint fog cselekedni. És ne verd a feleségedet úgy ahogyan szolgálólányt ütöd!" Mondtam: Ó, Allah Küldötte Adj nekem hírt a wudu-ról! Mondta: "Alaposan és pontosan végezd el a kisebb tisztálkodást! Feszítsd szét az ujjaidat (engedve a vizet közöttük áradni) és bőségesen végezd el az isztinsáq-ot (a víz felszívása az orrlyukba), kivéve ha böjtölsz!"