عَنْ لَقِيطِ بْنِ صَبِرَةَ رَضيَ اللهُ عنه قَالَ:
كُنْتُ وَافِدَ بَنِي الْمُنْتَفِقِ -أَوْ فِي وَفْدِ بَنِي الْمُنْتَفِقِ- إِلَى رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، قَالَ: فَلَمَّا قَدِمْنَا عَلَى رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، فَلَمْ نُصَادِفْهُ فِي مَنْزِلِهِ، وَصَادَفْنَا عَائِشَةَ أُمَّ الْمُؤْمِنِينَ، قَالَ: فَأَمَرَتْ لَنَا بِخَزِيرَةٍ، فَصُنِعَتْ لَنَا، قَالَ: وَأُتِينَا بِقِنَاعٍ -وَالْقِنَاعُ: الطَّبَقُ فِيهِ تَمْرٌ- ثُمَّ جَاءَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ، فَقَالَ: «هَلْ أَصَبْتُمْ شَيْئًا؟ أَوْ أُمِرَ لَكُمْ بِشَيْءٍ؟» قَالَ: قُلْنَا: نَعَمْ، يَا رَسُولَ اللَّهِ، قَالَ: فَبَيْنَا نَحْنُ مَعَ رَسُولِ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ جُلُوسٌ، إِذْ دَفَعَ الرَّاعِي غَنَمَهُ إِلَى الْمُرَاحِ، وَمَعَهُ سَخْلَةٌ تَيْعَرُ، فَقَالَ: «مَا وَلَّدْتَ يَا فُلَانُ؟»، قَالَ: بَهْمَةً، قَالَ: «فَاذْبَحْ لَنَا مَكَانَهَا شَاةً»، ثُمَّ قَالَ: «لَا تَحْسِبَنَّ» وَلَمْ يَقُلْ: لَا تَحْسَبَنَّ «أَنَّا مِنْ أَجْلِكَ ذَبَحْنَاهَا، لَنَا غَنَمٌ مِائَةٌ لَا نُرِيدُ أَنْ تَزِيدَ، فَإِذَا وَلَّدَ الرَّاعِي بَهْمَةً، ذَبَحْنَا مَكَانَهَا شَاةً» قَالَ: قُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، إِنَّ لِي امْرَأَةً وَإِنَّ فِي لِسَانِهَا شَيْئًا -يَعْنِي الْبَذَاءَ- قَالَ: «فَطَلِّقْهَا إِذن»، قَالَ: قُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ إِنَّ لَهَا صُحْبَةً، وَلِي مِنْهَا وَلَدٌ، قَالَ: «فَمُرْهَا» يَقُولُ: عِظْهَا، «فَإِنْ يَكُ فِيهَا خَيْرٌ فَسَتَفْعَلْ، وَلَا تَضْرِبْ ظَعِينَتَكَ كَضَرْبِكَ أُمَيَّتَكَ» فَقُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، أَخْبِرْنِي عَنِ الْوُضُوءِ، قَالَ: «أَسْبِغِ الْوُضُوءَ، وَخَلِّلْ بَيْنَ الْأَصَابِعِ، وَبَالِغْ فِي الِاسْتِنْشَاقِ إِلَّا أَنْ تَكُونَ صَائِمًا».
[صحيح] - [رواه أبو داود والترمذي والنسائي وابن ماجه] - [سنن أبي داود: 142]
المزيــد ...
Laqít bin Szabira (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
A Banú-l-Muntafiq küldötte voltam – vagy a Banú-l-Muntafiq küldöttség tagja – A Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget). Mondta: Miután megérkeztünk Allah Küldöttéhez (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), nem találtuk őt a házában, ellenben Aisha-t, az Igazhívők Anyját találtuk ott. Mondta: Ő megparancsolta, hogy egy khazíra nevű ételt készítsenek nekünk. Amit el is készítettek. Egy qiná'-t hoztak elénk; a qiná' pedig egy tál, amelyen datolya van. Majd jött Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és mondta: "Kaptatok valamit? Vagy kínáltak nektek valamit?" Mondta: Mondtuk: Igen! Ó, Allah Küldötte! Mondta: miközben mi Allah Küldöttével (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) voltunk és együtt ültünk vele, egy pásztor hajtotta a juhnyáját a karámba; vele volt egy újszülött bárány, amely bégetett. Majd mondta: "Ó, ember! Mit ellett?" Mondta: bahma (nőstény kis bárányt). Mondta: "Helyette, vágj le nekünk egy juhot!" Majd mondta: "Ne gondold (tahszibanna) és nem azt mondta, hogy tahszabanna, hogy mi a te kedvedért levágunk egy juhot. Nekünk száz juhunk van és nem akarjuk, hogy nőjön a száma. Így amikor egy nőstény születik, levágunk egyet helyette." Mondta: Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Nekem van egy feleségem, akinek van valami rossz a nyelvében – azaz trágár beszédű. Mondta: "Akkor válj el tőle!" Mondta: mondtam: Ó, Allah Küldötte! Mi régen együtt vagyunk, gyermeket szült nekem. Mondta: "Akkor adj neki parancsot!" Vagy "Intsd őt! "Ha van benne valami jóság, okulni fog és aszerint fog cselekedni. És ne verd a feleségedet úgy ahogyan szolgálólányt ütöd!" Mondtam: Ó, Allah Küldötte Adj nekem hírt a wudu-ról! Mondta: "Alaposan és pontosan végezd el a kisebb tisztálkodást! Feszítsd szét az ujjaidat (engedve a vizet közöttük áradni) és bőségesen végezd el az isztinsáq-ot (a víz felszívása az orrlyukba), kivéve ha böjtölsz!"
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - - [Abū Dāwūd Sunan-ja - 142]
Laqít bin Szabira (Allah legyen elégedett vele) elmondta, hogy egy küldöttség tagjaként ő maga és néhányan a törzséből, a Banú-l-Muntafiq-ból, elmentek a Prófétához (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), mondta: Nem találtuk őt a házában. Ám, ott találkoztunk, az Igazhívők Anyjával, Aisha-val (Allah legyen elégedett vele), aki megparancsolta, hogy készítsenek nekünk egy zsíros és lisztes levest és egy tányér datolyát is kaptunk. Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is megérkezett és azt kérdezte: Kaptatok valami ételt? Mondtuk: igen. Laqít mondta: miközben mi ott ültünk vele (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget), jött a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) pásztora, aki az állatokat az éjszakai pihenőhelyük felé terelte. És hozott magával egy újszülött kis kecskét. Ő mondta: Mit ellett? Mondta: nőstényt. Mondta: Vágj le nekünk helyette egy felnőtt kecskét! Majd a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Ne gondold, hogy mi a ti kedvetekért, terhet veszünk magunkra és levágjuk azt. Nekünk vannak állataink, amelyek száma száz, és nem akarjuk, hogy azok száma növekedjen. Ha érkezik egy újonnan született, helyette egy másikat vágunk le. Laqít azt mondta: Mondtam: Ó, Allah Küldötte! A feleségem nyelve hosszú, sokat beszél és csúnyákat mond. Mit tegyek vele? Azt mondta: Válj el tőle. Mondta (a hagyomány továbbítója): Mondtam: Ó, Allah Küldötte! Ő hosszú ideje velem él, a társam! És nekem gyermekeim vannak tőle. Erre a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt mondta: Akkor részesítsd intésben! Ha van benne valami jó, akkor figyelembe fogja venni az intést; ha nem veszi figyelembe , akkor enyhe veréssel neveld meg! Ám, ne úgy verd meg, ahogyan szolgáidat megvered. Majd, Laqít mondta: Ó, Allah Küldötte! Adj nekem hírt a wudu-ról (a kisebb tisztálkodás). Erre azt mondta: A vizet bőven öntsd rá a kisebb tisztálkodás alkalmával a meghatározott helyeire. Add meg minden egyes testrésznek az azt megillető jogot! Ne hagyj el semmit a kötelezően előírt szabályozásaiból, sem pedig az ajánlott részeiből. A kezed és lábad ujjait tárd szét a megmosásukkor. Bőségesen engedj vizet áradni az orrodba a wudu során majd engedd azt ki. Kivéve ha böjtölsz, hogy nehogy víz menjen a tested belsejébe.