Hagyomány: Az első, amivel az Isteni Sugallat kezdődött a Prófétánál (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), az "az Igaz látomás” volt az álmában

عَنْ عَائِشَةَ أُمِّ المُؤْمِنِينَ رَضِيَ اللَّهُ عَنْها أَنَّهَا قَالَتْ:
أَوَّلُ مَا بُدِئَ بِهِ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ مِنَ الوَحْيِ الرُّؤْيَا الصَّالِحَةُ فِي النَّوْمِ، فَكَانَ لاَ يَرَى رُؤْيَا إِلَّا جَاءَتْ مِثْلَ فَلَقِ الصُّبْحِ، ثُمَّ حُبِّبَ إِلَيْهِ الخَلاَءُ، وَكَانَ يَخْلُو بِغَارِ حِرَاءٍ فَيَتَحَنَّثُ فِيهِ -وَهُوَ التَّعَبُّدُ- اللَّيَالِيَ ذَوَاتِ العَدَدِ قَبْلَ أَنْ يَنْزِعَ إِلَى أَهْلِهِ، وَيَتَزَوَّدُ لِذَلِكَ، ثُمَّ يَرْجِعُ إِلَى خَدِيجَةَ فَيَتَزَوَّدُ لِمِثْلِهَا، حَتَّى جَاءَهُ الحَقُّ وَهُوَ فِي غَارِ حِرَاءٍ، فَجَاءَهُ المَلَكُ فَقَالَ: اقْرَأْ، قَالَ: «مَا أَنَا بِقَارِئٍ» قَالَ: «فَأَخَذَنِي فَغَطَّنِي حَتَّى بَلَغَ مِنِّي الجَهْدَ ثُمَّ أَرْسَلَنِي، فَقَالَ: اقْرَأْ، قُلْتُ: مَا أَنَا بِقَارِئٍ، فَأَخَذَنِي فَغَطَّنِي الثَّانِيَةَ حَتَّى بَلَغَ مِنِّي الجَهْدَ ثُمَّ أَرْسَلَنِي، فَقَالَ: اقْرَأْ، فَقُلْتُ: مَا أَنَا بِقَارِئٍ، فَأَخَذَنِي فَغَطَّنِي الثَّالِثَةَ ثُمَّ أَرْسَلَنِي، فَقَالَ: {اقْرَأْ بِاسْمِ رَبِّكَ الَّذِي خَلَقَ خَلَقَ الإِنْسَانَ مِنْ عَلَقٍ اقْرَأْ وَرَبُّكَ الأَكْرَمُ}»، [العلق:1-3] فَرَجَعَ بِهَا رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَرْجُفُ فُؤَادُهُ، فَدَخَلَ عَلَى خَدِيجَةَ بِنْتِ خُوَيْلِدٍ رَضِيَ اللَّهُ عَنْهَا، فَقَالَ: «زَمِّلُونِي، زَمِّلُونِي» فَزَمَّلُوهُ حَتَّى ذَهَبَ عَنْهُ الرَّوْعُ، فَقَالَ لِخَدِيجَةَ وَأَخْبَرَهَا الخَبَرَ: «لَقَدْ خَشِيتُ عَلَى نَفْسِي» فَقَالَتْ خَدِيجَةُ: كَلَّا وَاللَّهِ مَا يُخْزِيكَ اللَّهُ أَبَدًا، إِنَّكَ لَتَصِلُ الرَّحِمَ، وَتَحْمِلُ الكَلَّ، وَتَكْسِبُ المَعْدُومَ، وَتَقْرِي الضَّيْفَ، وَتُعِينُ عَلَى نَوَائِبِ الحَقِّ، فَانْطَلَقَتْ بِهِ خَدِيجَةُ حَتَّى أَتَتْ بِهِ وَرَقَةَ بْنَ نَوْفَلِ بْنِ أَسَدِ بْنِ عَبْدِ العُزَّى، ابْنَ عَمِّ خَدِيجَةَ، وَكَانَ امْرَأً تَنَصَّرَ فِي الجَاهِلِيَّةِ، وَكَانَ يَكْتُبُ الكِتَابَ العِبْرَانِيَّ، فَيَكْتُبُ مِنَ الإِنْجِيلِ بِالعِبْرَانِيَّةِ مَا شَاءَ اللَّهُ أَنْ يَكْتُبَ، وَكَانَ شَيْخًا كَبِيرًا قَدْ عَمِيَ، فَقَالَتْ لَهُ خَدِيجَةُ: يَا ابْنَ عَمِّ، اسْمَعْ مِنَ ابْنِ أَخِيكَ، فَقَالَ لَهُ وَرَقَةُ: يَا ابْنَ أَخِي، مَاذَا تَرَى؟ فَأَخْبَرَهُ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ خَبَرَ مَا رَأَى، فَقَالَ لَهُ وَرَقَةُ: هَذَا النَّامُوسُ الَّذِي نَزَّلَ اللَّهُ عَلَى مُوسَى، يَا لَيْتَنِي فِيهَا جَذَعًا، لَيْتَنِي أَكُونُ حَيًّا إِذْ يُخْرِجُكَ قَوْمُكَ، فَقَالَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ: «أَوَ مُخْرِجِيَّ هُمْ؟»، قَالَ: نَعَمْ، لَمْ يَأْتِ رَجُلٌ قَطُّ بِمِثْلِ مَا جِئْتَ بِهِ إِلَّا عُودِيَ، وَإِنْ يُدْرِكْنِي يَوْمُكَ أَنْصُرْكَ نَصْرًا مُؤَزَّرًا. ثُمَّ لَمْ يَنْشَبْ وَرَقَةُ أَنْ تُوُفِّيَ، وَفَتَرَ الوَحْيُ.
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 3]

Aisha, az Igazhívők Anyja (Allah legyen elégedett vele) azt mondta:
Az első, amivel az Isteni Sugallat kezdődött a Prófétánál (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget), az "az Igaz látomás” volt az álmában. Bármit álmodott a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) az bekövetkezett olyan világosan, mint a hajnalhasadás. Allah aztán megszerettette vele az egyedüllétet. Gyakran elment Hirá’ hegyére, ott imádati cselekedeteket végzett, számos éjszakán át. Majd visszatért Khadidzsa-hoz, hogy felszerelje magát a szükséges dolgokkal, hogy aztán hasonló módon cselekedjen. Így ment ez egészen addig, míg lebocsáttatott rá a sugallat és meglepte őt az Igazság. Ő ekkor Hirá’ barlangjában volt. Odajött hozzá az Angyal és azt mondta: „Olvass” (iqra’). Allah küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) válasza erre: Nem tudok olvasni. Mondta: Erre megragadta őt, erősen megszorította, fojtogatta, míg majdnem kiszorította a lelkét. Ezek után eleresztette, és újra felszólította: Olvass! Nem tudok olvasni - válaszolta a Próféta (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget). Másodjára is megszorongatta úgy, hogy elakadt a lélegzete, majd elengedte és újból felszólította: Olvass! Nem tudok olvasni! - válaszolta a Próféta. Harmadjára is összeszorította úgy, hogy a lélegzete is elállt. Majd elengedte és így szólt: {Olvass az Urad nevében, Aki megteremtett (minden létezőt). Teremtette az embert egy vérrögből. Olvass! A te Urad a Legkegyesebb.} [A Vérrög:1-3; Q 96:1-3] A kapott sugallattól szíve hevesen vert, és remegve tért vissza Khadídzsa bint Khuwaylid-hoz (Allah legyen elégedett vele), és azt mondta Khadídzsa-nak: "Takarjatok be! Takarjatok be!" Betakarták, míg el nem múlt róla a remegés. "Mi van velem, ó Khadídzsa?” - kérdezte. Majd elmesélte a vele történt eseményeket. - Nagyon féltem- tette hozzá. Khadídzsa mondta: De nem! Örvendj! Allahra esküszöm! Nem fog téged Allah soha lealacsonyítani. Hiszen te mindig ápoltad a rokonokkal való kapcsolatot, és segítesz a gyengének, és adományozol a rászorultnak, és jól bánsz a vendégeiddel, és segítesz az igazság nehéz pillanataiban. Ezután Khadídzsa elment vele Waraqa bin Naufal bin Aszad bin 'Abdi-l-'Uzzá-hoz, Khadídzsa nagybátyjának a fiához. Ez a férfi még az Iszlám előtti korban keresztény lett és héberül írt részeket az Evangéliumból, amelyeket Allah úgy akart. Nagyon ismert, tudós férfiú, aki vak volt. Khadídzsa mondta neki: Ó, unokatestvérem! Hallgasd meg, mit mond testvéred fia! Mit láttál, ó testvérem fia? - kérdezte Waraqa. ِAllah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) elmesélte neki is. Ezek után Waraqa így szólt: Eljött hozzád is a Námúsz (szó szerint törvényt jelent), amely eljött előtted Mózeshez is. Ó, bárcsak fiatalabb lehetnék! Ó, bárcsak élnék még akkor is, amikor a néped majd elűz téged! Akkor ِAllah Küldötte (Allah áldja meg és adjon Neki örök üdvösséget) kérdezte: Ki fognak engem űzni (innen)? Waraqa azt válaszolta: „Igen! Az olyan férfi, mint te és, aki hasonló üzenettel érkezett, mint te, azzal mindig ellenségesen viselkednek. Ha megérném azt a napot, bizony segítenélek téged." Ezután nem soká meghalt Waraqa bin Naufal. A kinyilatkoztatás sora is megakadt egy időre.
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 3]

A magyarázat

Az Igazhívők Anyja, Aisha (Allah legyen elégedett vele) tudatta: az első, amivel az Isteni Sugallat kezdődött Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) számára - az az Igaz Látomás volt, álmában. Álmában úgy látott látomást, hogy olyan tisztán és világosan jött el, és hasonlított a reggel fényességére. Majd megszerette az egyedüllétet; és Hirá' barlangjába vonult vissza és ott végzett imádatokat, számos hosszú éjjelen keresztül, majd visszatért volna a családjához, hogy felszerelje magát útravalóval. És amikor visszatért az Igazhívők Anyjához, Khadídzsa-hoz (Allah legyen elégedett vele), ismét ellátta magát ugyanannyi időre való útravalóval, míg végül eljött hozzá az Igaz Üzenet és ő Hirá' Barlangjában volt. Eljött hozzá az Angyal, Gábriel (béke reá) és mondta neki: Olvass! Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) azt felelte: Én nem tudok olvasni. Mondta: Megragadott engem, megszorongatott majdnem kiszorította belőlem a lelket, ezután elengedett. Majd mondta: Olvass! Mondtam: Én nem tudok olvasni. Ismét megragadott, megszorongatott a második alkalommal is, míg majdnem kiszorította belőlem a lelket és a szuszt. Majd elengedett. És mondta: Olvass! Én mondtam: Én nem tudok olvasni. Ismét megragadott, megszorongatott a harmadik alkalommal is, majd elengedett és azt mondta: {Olvass az Urad nevében, Aki megteremtett (minden létezőt). Teremtette az embert egy vérrögből. Olvass! A te Urad a Legkegyesebb.} [A Vérrög:1-3; Q 96:1-3] A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) visszatért a Kinyilatkoztatott Versekkel, a szíve remegett, félve a haláltól. Bement a feleségéhez, az Igazhívők Anyjához, Khadídzsa bint Khuwaylid-hoz (Allah legyen elégedett vele) és mondta neki: Takarjatok be ruhákkal! Takarjatok be ruhákkal! Betakarták őt, amíg el nem múlt róla a félelem, majd elmondta Khadídzsá-nak az eseményeket: Féltettem magam a haláltól. Khadídzsa erre azt mondta: De nem! Allahra! Allah soha nem fog téged megalázni; hiszen te ápolod a rokoni kapcsolatokat, segíted a gyengéket, akik nem tudják a maguk dolgát intézni és segíted a nyomorult szegényt, és olyat adsz az embereknek, amit másnál nem találhatnak meg, megtiszteled a vendéget és segítesz az igazság nehéz pillanataiban. Majd Khadídzsa elindult vele, míg el nem értek Waraqa bin Naufal bin Aszad bin 'Abdi-l-'Uzzá-hoz, aki az unokatestvére volt; ő egy olyan férfi volt, aki elhagyta az Tudatlanság korát és keresztény lett. Az Evangéliumot héberül írta és olvasta, annyit, amennyit Allah akart. Idős, tudós ember volt, aki elvesztette a látását. Khadídzsa azt mondta neki: Ó, unokatestvérem! Hallgasd meg testvéred fiát! Mondta neki Waraqa: Ó, testvérem fia! Mit láttál és tapasztaltál? Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elmondta neki a történéseket. Waraqa mondta neki: Ez Gábriel, akit Allah előzőleg már leküldött a Prófétájához, Mózeshez (béke reá) is. Ó, bárcsak erős, fiatal lehetnék, ó, bárcsak élnék még akkor is midőn kiűz téged a néped. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) erre azt mondta: Vajon ők ki fognak űzni engem? Mondta: Igen! Soha nem jött még el férfi olyannal, amivel te is eljöttél, csak úgy, hogy bántalmazták és ellenségesen viselkedtek vele. Ha elérném a te napodat (amikor hirdetni kezded a feladatodat), igaz segítséggel segítenélek. Ezt követően, Waraqa nem sok idő múlva meghalt. És az Isteni Sugallat is késett egy darabig, megszakadt egy időre.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. Annak megmutatása, hogy hogyan kezdődött az Isteni Sugallat a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget).
2. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) látomása az Isteni Sugallat összességének egy része.
3. Törvényileg engedélyezett az útravaló összekészítése, ez nem érvényteleníti az at-tawakkul-t (az Allahra történő hagyatkozást), hiszen az Allahra hagyatkozók Legkiválóbbja (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) is ezt tette.
4. A Magasztos teljes és tökéletes nagylelkűsége, mivel Ő megtanította a szolgáinak, amit ők nem tudtak és a tudatlanság sötétségéből kivezette őket a Tudás fényére.
5. Az Írás tudományának kiválósága; hatalmas hasznokat hordoz magában, amelyeket megszámlálni sem lehet. Így lehet lejegyezni a tudományokat, és megőrizni a bölcsességeket és fenntartani a korábbi elődök híreit és megőrizni Allah Kinyilatkoztatott Könyveit és a földi élet és a Túlvilág dolgainak egyenességét.
6. Az első Vers, ami kinyilatkoztatott a Koránból: {Olvass az Urad nevében, Aki megteremtett (minden létezőt).} [A Vérrög:1; Q 96:1].
7. Kiváló erkölcsi normák és jó tulajdonságok lehetnek az okai és módjai, hogy mentesülhessünk a rosszal történő kínlódástól és más fertelmes dolgoktól. Akinek nagyszámúak a jó dolgai, annak szép lesz a végső kimenetele. És remélheti a vallásának és a földi létének épségét és biztonságát.
8. Megengedett, hogy az embert szemtől szembe dicsérjük valamilyen okból, hasznos célból.
9. Szükséges, hogy azt, akit félelem sújt, azt megvigasztaljuk és örömhírt kell vele közölni és emlékeztetni őt biztonsága és menekülése okaira és módjaira.
10. A leghatalmasabb bizonyíték és a legékesszólóbb érv Khadídzsa (Allah legyen elégedett vele) kiválóságára és tökéletességére, véleménye és gondolata nagyszerűségére, lelkierejére és tudásának és jártasságának nagyságára - hiszen ő összegyűjtötte abban a leírásban, amit a Prófétának (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) adott, a kiváló viselkedési forma minden egyes kiemelkedő jellemzőjét; mivel a jóság, a jóindulat vagy a rokonoknak jár, vagy az idegeneknek, vagy fizikai értelemben (megcselekedve), vagy anyagiakban kifejezve, vagy olyan számára, aki el tudja saját ügyét látni, vagy más típusúra is; szépen kifejtette a gondolatot a megfelelő helyen; átfogóan és teljes részletességgel.
11. Ha valakit valami fontos dolog foglalkoztat, ajánlott azt elmondani valaki olyannak, akiben teljes mértékben megbízik, hisz tanácsának, józan és hiteles véleményének.