عَنْ أَنَسِ بْنِ مَالِكٍ رَضيَ اللهُ عنهُ:
أَنَّ رَجُلًا دَخَلَ المَسْجِدَ يَوْمَ جُمُعَةٍ مِنْ بَابٍ كَانَ نَحْوَ دَارِ القَضَاءِ، وَرَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَائِمٌ يَخْطُبُ، فَاسْتَقْبَلَ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَائِمًا، ثُمَّ قَالَ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، هَلَكَتِ الأَمْوَالُ وَانْقَطَعْتِ السُّبُلُ، فَادْعُ اللَّهَ يُغِيثُنَا، فَرَفَعَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَدَيْهِ، ثُمَّ قَالَ: «اللَّهُمَّ أَغِثْنَا، اللَّهُمَّ أَغِثْنَا، اللَّهُمَّ أَغِثْنَا» قَالَ أَنَسٌ: وَلا وَاللَّهِ، مَا نَرَى فِي السَّمَاءِ مِنْ سَحَابٍ وَلَا قَزَعَةً، وَمَا بَيْنَنَا وَبَيْنَ سَلْعٍ مِنْ بَيْتٍ وَلَا دَارٍ، قَالَ: فَطَلَعَتْ مِنْ وَرَائِهِ سَحَابَةٌ مِثْلُ التُّرْسِ، فَلَمَّا تَوَسَّطَتِ السَّمَاءَ انْتَشَرَتْ، ثُمَّ أَمْطَرَتْ، فَلَا وَاللَّهِ، مَا رَأَيْنَا الشَّمْسَ سِتًّا، ثُمَّ دَخَلَ رَجُلٌ مِنْ ذَلِكَ البَابِ فِي الجُمُعَةِ، وَرَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَائِمٌ يَخْطُبُ، فَاسْتَقْبَلَهُ قَائِمًا، فَقَالَ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، هَلَكَتِ الأَمْوَالُ، وَانْقَطَعَتِ السُّبُلُ، فَادْعُ اللَّهَ يُمْسِكْهَا عَنَّا، قَالَ: فَرَفَعَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَدَيْهِ، ثُمَّ قَالَ: «اللَّهُمَّ حَوَالَيْنَا وَلَا عَلَيْنَا، اللَّهُمَّ عَلَى الآكَامِ وَالظِّرَابِ، وَبُطُونِ الأَوْدِيَةِ، وَمَنَابِتِ الشَّجَرِ» قَالَ: فَأَقْلَعَتْ، وَخَرَجْنَا نَمْشِي فِي الشَّمْسِ، قَالَ شَرِيكٌ: سَأَلْتُ أَنَسَ بْنَ مَالِكٍ: أَهُوَ الرَّجُلُ الأَوَّلُ؟ فَقَالَ: «مَا أَدْرِي».
المزيد
Anasz bin Málik-tól (Allah legyen vele elégedett), aki azt mondta:
Egy férfi, egy pénteki napon belépett a mecsetbe azon az ajtón, ami a Bíróság Háza felé nézett; Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állt és khutbá-t mondott. A férfi, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elé lépett és azt mondta: " Ó, Allah Küldötte! Elpusztultak a javak, és minden út megszünt. Fohászkodj hát Allahhoz azért, hogy adjon esőt!" Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte a két kezét és mondta: "Ó, Allah! Küldj nekünk esőt. Ó, Allah! Küldj nekünk esőt. Ó, Allah! Küldj nekünk esőt" Anasz mondta: "Allahra mondom! Nem láttunk az égen egyetlen felhőt vagy felhőpamacsot sem; és nem volt köztünk és Szal Hegy között sem ház, sem építmény." Anasz tovább mondta: "Majd egy felhő jelent meg a hegy mögött, olyan volt mint egy pajzs és miután az ég közepére ért, szétterjedt. Majd esni kezdett. Esküszöm Allahra, hogy hat napig nem láttuk a Napot." A következő hét péntekén egy férfi ugyanazon az ajtón jött be. És Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állt és a khutbát mondta. Szembeállt Vele és mondta: "Ó, Allah Küldötte! Elpusztultak a javak, és minden út megszünt. Fohászkodj hát Allahhoz, hogy tartsa az esőt vissza rólunk!" Anasz mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte két kezét majd mondta: "Ó, Allah! Körülöttünk és ne rajtunk. Ó, Allah! A magas fennsíkokon, a hegyeken, dombokon, a völgyek mélyén és a fák tövén!" Anasz mondta: "Ekkor elállt az eső, és mi a napfényben mentünk ki a mecsetből." Sharik így mondta: Megkérdeztem Anasz bin Málikot: Vajon ez az a férfi volt, aki elsőként kérte? Ő pedig azt mondta: "Nem tudom."