Hagyomány: Ó, Allah Küldötte! Elpusztultak a javak, és minden út megszünt. Fohászkodj hát Allahhoz azért, hogy adjon esőt!

عَنْ أَنَسِ بْنِ مَالِكٍ رَضيَ اللهُ عنهُ:
أَنَّ رَجُلًا دَخَلَ المَسْجِدَ يَوْمَ جُمُعَةٍ مِنْ بَابٍ كَانَ نَحْوَ دَارِ القَضَاءِ، وَرَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَائِمٌ يَخْطُبُ، فَاسْتَقْبَلَ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَائِمًا، ثُمَّ قَالَ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، هَلَكَتِ الأَمْوَالُ وَانْقَطَعْتِ السُّبُلُ، فَادْعُ اللَّهَ يُغِيثُنَا، فَرَفَعَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَدَيْهِ، ثُمَّ قَالَ: «اللَّهُمَّ أَغِثْنَا، اللَّهُمَّ أَغِثْنَا، اللَّهُمَّ أَغِثْنَا» قَالَ أَنَسٌ: وَلا وَاللَّهِ، مَا نَرَى فِي السَّمَاءِ مِنْ سَحَابٍ وَلَا قَزَعَةً، وَمَا بَيْنَنَا وَبَيْنَ سَلْعٍ مِنْ بَيْتٍ وَلَا دَارٍ، قَالَ: فَطَلَعَتْ مِنْ وَرَائِهِ سَحَابَةٌ مِثْلُ التُّرْسِ، فَلَمَّا تَوَسَّطَتِ السَّمَاءَ انْتَشَرَتْ، ثُمَّ أَمْطَرَتْ، فَلَا وَاللَّهِ، مَا رَأَيْنَا الشَّمْسَ سِتًّا، ثُمَّ دَخَلَ رَجُلٌ مِنْ ذَلِكَ البَابِ فِي الجُمُعَةِ، وَرَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَائِمٌ يَخْطُبُ، فَاسْتَقْبَلَهُ قَائِمًا، فَقَالَ: يَا رَسُولَ اللَّهِ، هَلَكَتِ الأَمْوَالُ، وَانْقَطَعَتِ السُّبُلُ، فَادْعُ اللَّهَ يُمْسِكْهَا عَنَّا، قَالَ: فَرَفَعَ رَسُولُ اللَّهِ صَلَّى اللهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ يَدَيْهِ، ثُمَّ قَالَ: «اللَّهُمَّ حَوَالَيْنَا وَلَا عَلَيْنَا، اللَّهُمَّ عَلَى الآكَامِ وَالظِّرَابِ، وَبُطُونِ الأَوْدِيَةِ، وَمَنَابِتِ الشَّجَرِ» قَالَ: فَأَقْلَعَتْ، وَخَرَجْنَا نَمْشِي فِي الشَّمْسِ، قَالَ شَرِيكٌ: سَأَلْتُ أَنَسَ بْنَ مَالِكٍ: أَهُوَ الرَّجُلُ الأَوَّلُ؟ فَقَالَ: «مَا أَدْرِي».
[صحيح] - [متفق عليه] - [صحيح البخاري: 1014]

Anasz bin Málik-tól (Allah legyen vele elégedett), aki azt mondta:
Egy férfi, egy pénteki napon belépett a mecsetbe azon az ajtón, ami a Bíróság Háza felé nézett; Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állt és khutbá-t mondott. A férfi, Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) elé lépett és azt mondta: " Ó, Allah Küldötte! Elpusztultak a javak, és minden út megszünt. Fohászkodj hát Allahhoz azért, hogy adjon esőt!" Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte a két kezét és mondta: "Ó, Allah! Küldj nekünk esőt. Ó, Allah! Küldj nekünk esőt. Ó, Allah! Küldj nekünk esőt" Anasz mondta: "Allahra mondom! Nem láttunk az égen egyetlen felhőt vagy felhőpamacsot sem; és nem volt köztünk és Szal Hegy között sem ház, sem építmény." Anasz tovább mondta: "Majd egy felhő jelent meg a hegy mögött, olyan volt mint egy pajzs és miután az ég közepére ért, szétterjedt. Majd esni kezdett. Esküszöm Allahra, hogy hat napig nem láttuk a Napot." A következő hét péntekén egy férfi ugyanazon az ajtón jött be. És Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állt és a khutbát mondta. Szembeállt Vele és mondta: "Ó, Allah Küldötte! Elpusztultak a javak, és minden út megszünt. Fohászkodj hát Allahhoz, hogy tartsa az esőt vissza rólunk!" Anasz mondta: Allah Küldötte (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte két kezét majd mondta: "Ó, Allah! Körülöttünk és ne rajtunk. Ó, Allah! A magas fennsíkokon, a hegyeken, dombokon, a völgyek mélyén és a fák tövén!" Anasz mondta: "Ekkor elállt az eső, és mi a napfényben mentünk ki a mecsetből." Sharik így mondta: Megkérdeztem Anasz bin Málikot: Vajon ez az a férfi volt, aki elsőként kérte? Ő pedig azt mondta: "Nem tudom."
[Ṣaḥīḥ (hiteles)] - [Muttafaqun ᶜalayhi (közmegegyezés van vele kapcsolatban, mindkét sejk, al-Bukhārī és Muslim is lejegyezték)] - [Al-Bukhārī Ṣaḥīḥ-ja (Hiteles) - 1014]

A magyarázat

Egy beduin férfi bement a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) mecsetjébe, pénteken, a mecset nyugati kapuján, amely szemben van Umar bin al-Khattáb (Allah legyen elégedett vele) házával. És a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állt és khutba-t mondott. A férfi szembefordult a Prófétával (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! A lábasjószágok pusztulnak és megszüntek azok az utak és utazások, amelyek a haszonállatok halála miatt, amelyek az embereket szállítanák, vagy az éhségtől legyengült állatok miatt. Fohászkodj Allahhoz, hogy adjon esőt nekünk! Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte a két kezét és azt mondta: Ó, Allah! Adj nekünk bőséges esőt! Ó, Allah! Adj nekünk bőséges esőt! Ó, Allah! Adj nekünk bőséges esőt! Anasz bin Málik (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: Allahra! Nem láttunk az egén egy darab felhőt sem; sem pedig köztünk, a mecset, és Szal Hegy között, ami a mecsettől nyugatra található - jóllehet abból az irányból jönnek a felhők - egy házat vagy épületet sem, amelyek eltakarnák azt. Anasz (Allah legyen elégedett vele) tovább mondta: Mögötte egy kerek felhő jelent meg, amely olyan volt mint egy pajzs és az szétterült Medina egén, teljesen beborította; majd esni kezdett. Allahra! Nem láttuk a Napot az esőtől, egészen a következő péntekig. Akkor egy férfi lépett a mecsetbe ugyanazon az ajtón; és Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) állva mondta a khutbát. Az ember szembeállt Vele és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Pusztulnak a javak és az utak megszüntek. Fohászkodj Allahhoz, hogy fogja vissza az esőt rólunk! Mondta: Ő (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) felemelte a két kezét, majd így szólt: Ó, Allah! Fordítsd el rólunk az esőt a körülöttünk lévő területre, ám ne ránk! Ó, Allah! Arra fordítsd azt, ahol magas dombok vannak a földön, kisebb hegyek és a völgyek mélyére és fák tövére! Anasz azt mondta: Az esőfelhők eltünedeztek, mi pedig kisétáltunk a napsütésben.

A hagyomány jelentőségei és hasznai

1. A megélhetés keresésének okait, például a fohászkodás és a munkavégzését, nem mond ellent az Allahban vetett ráhagyatkozás.
2. Ajánlott ezt a Prófétai fohászt alkalmazni az esőért való könyörgés esetén.
3. Megengedett a felhők eltűnésének és az eső megszűnésének kérése ; ha az eső már kárt okoz; és kérni az esőzés áthelyezését a dombokra, magaslatokra, hegyekre, a völgyek mélyére, hiszen azok megfelelőbbek a mezőgazdaságnak és a legelő állatok számára.
4. Megengedett: olyan, élő és jelenlévő valakitől kérni a fohászkodás elvégzését, akiben a kellő jámborság, jóság és istenfélelem megvan; ez a fajta tawasszul megengedett. Ám az a fajta tawasszul, ami a teremtett lények - legyen az élő vagy holt - státuszára, rangjára támaszkodva tőrténik- ez nem megengedett; hiszen az a társításhoz vezető egyik uta.
5. Ajánlott a kitartás a fohászkodásban és annak gyakori megismétlése.
6. Szükség esetén, megengedett, khutba-t végző személy megszólítása, Pénteken.
7. Allah utánozhatatlan és csodálatos képességének a megnyilvánulása azáltal, hogy esőt bocsát le és vissza is tartja azt.
8. A Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) bölcsessége: a fohász által visszatartani az esőt attól, amiben ártalom van, ám nem attól, amiben nincs ártalom.
9. Engedélyezett esőért fohászkodni a khutba során.
10. A két kéz felemelése a fohász alatt; hiszen ez arra mutat rá milyen végtelenül Rá szorul a teremtett; és ezáltal is kutatva az adományozás értelmét kettejükben. A tudósok egyetértenek, hogy ebben a helyzetben mindkét kezet fel kell emelni.
11. Egy jel a Próféta (Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget) jelei közül, amely az Ő igaz Prófétaságára mutat rá. Az Ő fohásza azonnal válaszban részesült; azáltal, hogy meghozta a kért esőt, majd megszüntette azt.